Új Népszabadság

2017.okt.21.
Írta: center

Mi a nyavalya az a Project Syndicate?

Hát persze az, amely magában rejti a Soros-tervet. Valami bűnös és rejtélyes dolog, olyan, mint a szabadkőművesség. Ez a valami az, amely indokolja azt, hogy az Orbán-kormány tele plakátolja a gonosz milliárdossal az országot, levelet küldjön a lakásomra, hogy borzadjak el és pipáljam ki a nemzeti konzultációs lapon mind a hét igent.

A Project Syndicate a főhivatkozás. Még dátum is van mellette, két évvel ezelőtti: 2015. 09. 25.

Gondoltam leleplezem Soros Györgyöt, bűnös szervezetét, utána néztem a dolognak.

Legnagyobb meghökkenésemre a Project Syndicate nem bűnbarlang, hanem egy internetes újság. Ilyenek írnak bele: Kausik Basu, Shlomo Ben-Ami, Carl Bildt, Michael J. Boskin, Ian Buruma, Jorge Castaneda, Brahma Chellaney, Hovard Davies, J.Bradford DeLong, Kemal Dervis, Barry Eichengreen, Mohamed A. El-Arian, Joshka Fischer, Bill Emmot, Martin Feldstein, Xiao Geng...Vannak vagy hetvenen. Az ő cikkeiket lehet olvasni online. Vannak szorgalmasabbak, akik, mint Ian Buruma 127- szer írt, vagy mondjuk ki határozottan százhuszonhét Ian-Buruma-tervet készített, vannak lustábbak, mint ez a mi Sorosunk, aki nincs is felsorolva a bevezetőben a maga egyetlen nyavalyás firkálmányával.

Szóval minden okunk megvan arra, hogy rettegjünk, ikszeljünk a konzultációs lapra, mert Soros György részese egy hatalmas világ összeesküvésnek!

 

 

Jó lehet Cs. Balázsnak lenni

KERESZTY ANDRÁS

Kezdjük a fontos dologgal, utcára került 17 500 példányban a Fedél Nélkül különkiadása, a Népszabadságos, amelybe a tavaly megszüntetett Népszabadság kitűnő szerzői írtak. Folytassuk egy kevésbé fontossal: Cs. Balázs egy görény. 

A Fedél Nélküliről azt kell tudni, hogy az előre megfontolt módon legyilkolt lap munkatársai nemcsak írtak a hajléktalanok újságjába, hanem a zsebükbe is nyúltak, a Népszabadság Egyesület tagjai 178 ezer forinttal támogatták a nyomtatás költségeit.

Volt aki 5000, más 20 ezer forinttal. Kiváló szerzők írtak a hajléktalanok által terjesztett újságba: Danó Anna, Révész Sándor, Kelen Károly, Krajczár Gyula, Kőműves Anita, Nagy N. Péter, Onódí-Molnár Dóra, Pető Péter, Tamás Ervin, Tóth Ákos, Tóth Levente, Uj Péter.

Cs.Balázs pedig azért egy görény, mert a Magyar Idők nevű önmagát konzervatívnak nevező párt és állami újságban képes volt leírni azt a kérdést, hogy vajon miből? Vajon ki lehetett az a nagylelkű szponzor, aki támogatta a megjelenést? Valószínűleg (ez fikció) kacsintott is, hogy sikerült összefüggésbe hozni a hajléktalanokat egy óriás plakátokon szereplő gonosz milliárdossal. Mindezt csinálta egy olyan íróasztal előtt, egy olyan székben, egy olyan komputeren, amelynek vételárát, áramköltségét, számláját a kormány fizeti. Mint ahogy Cs. Balázs megélhetési költségeit is közvetve az fedezi.

Cs. Balázs magától lett ilyen. Nem ezt tanulta. Meglehetősen jó helyen sajátította el a szakma alapjait. A Szegedi Tudományegyetem Budapesti Média Intézetében tanult. Mások mellett Havas Henrik, Megyesi Gusztáv, Bächer Iván, Kereszty András, Érdi Sándor, Szegvári Katalin voltak a tanárai. Igaz, életrajzában erről nem beszél. Azt írja, hogy Szegeden szerezte a diplomáját. Jó, talán ott vette át. Lehet, hogy elfelejtette életének azt a szakaszát. Jó lehet neki. A lelkiismeret néha piszok kellemetlen tud lenni.

Szabad-e szóba állni a Jobbikkal?

Előbukkant a Pocakos. Egyszer csak megérkezett szerkesztőségünkbe e-mailben az írás. Érdekes, közölhető. Még forrás megjelölés is van benne. Tehát nincs akadálya annak, hogy megosszuk az olvasókkal. A Jobbikkal való viszonyról elmélkedik.


Pocakos Blogger


Szabad-e szóba állni a Jobbikkal? A Független Hírügynökség nevű internetes hírportál felhívással fordult olvasóihoz: „Szabad-e szóba állni a Jobbikkal?” címmel, melynek apropója, hogy beszélgetésre hívták az egykori (1944) gettó területén lévő kávézóba (Spinoza) Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Az alkalmat, ill. az aktualitást a közelgő (jövő – 2018 – tavaszi) parlamenti választás adja, adta.

A „szabad-e szóba állni” kérdésre válaszom egyértelmű: igen. Elvégre demokráciában élünk, ezért mindenkinek a véleményét meg kell hallgatni. Sőt, ha a vitavezető felkészült, akkor még talán az is kiderül, mi Vona, ill. pártja (valódi!) álláspontja a jövőt illetően.  Erről különben egyetlen magyar (parlamenti) párt, ill. vezetője sem nyilatkozott eddig. Csak annyit tudunk, hogy demokráciában élünk. Arra azonban már nem térnek ki a demokratikus pártok és vezetői, szószólói, hogy mit értenek demokrácia alatt?

A (magyar) demokrácia hívei sokszor mutogatnak Hitlerre, ill. a náci párt hatalomra jutására. Csak arról feledkeznek meg, hogy demokratikus úton következett be. Tengerentúli szellemi vetélkedőkben gyakori beugrató kérdés: ki volt a weimari köztársaság utolsó kancellárja? A helyes válasz: Adolf Hitler. Valóban, a náci vezér 1933. január 30-án kapott felhatalmazását (megbízást) kormányalakításra, melyben csak 3, azaz három náci párttag volt. Aztán (két nap múlva) 1933. február elsején Hitler bejelentette, hogy nem sikerült a Centrumpárttal (Zentrumpartei) kötött koalíció, és ezért új parlamenti választásokat kell kiírni. Az1933.március 5.-i parlamenti választást már fölényesen megnyerték a nácik, miután a baloldal (szociáldemokraták, kommunisták) vezetőit bebörtönözték, ill. egy február 4.-i államelnöki rendelet értelmében, a német nép védelmében a gyülekezéseket és publikációkat be lehetett tiltani.

A „nincs új a Nap alatt” szólás talán néhányakban némi párhuzamot ébreszt a jelenlegi hazai politikával. Mely egyúttal magyarázatot is ad a hatalmon lévők népszerűségére. Elvégre a nacionalizmus örök. Az egyetlen „elv” („izmus”), amire a nép, népek ugranak, és kapva kapnak, és amit nagyon könnyen gyűlöletkeltésre lehet fel-, ill. kihasználni.

Viszont napjainkban, a kommunikáció, a tájékoztatás iszonyatos felgyorsulásával ezek az információk hamar eljutnak az emberekhez, az átlagemberhez, attól függetlenül, hogy reá hatással van-e, vagy sem. Ha bármilyen ideológiát, véleményt tiltunk, azzal csak felkeltjük irányába az érdeklődést. Ez vonatkozik Vona Gáborra és formációjára is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy koalícióra kell vele lépni.  Lásd Németország.  2015. augusztusában várható volt, hogy egy migrációellenes (szélsőjobbos) mozgalom életre fog kelni. Arra azonban senki sem számított, hogy pillanatok alatt párttá szerveződik, és a parlamenti választásokon (2017) a szavazatok 13 százalékát szerzi meg. Németországban tömegpártnak (Volkspartei) számít minden olyan formáció, mely a parlamenti választásokon a szavazatoknak legalább(!) a 30 %-át megszerzi. Ez eddig két pártnak sikerült (CDU/CSU, SPD), általában 40 % körüli eredménnyel, amihez egy kisebb párt (8-10 %) adta koalíció kellett a kormányzáshoz. A legutóbbi választáson a CDU/CSU (továbbra is!) megtartotta a 30 % feletti küszöbszintet. A baloldal (SPD) leszerepelt (21 %), amire az volt az „elegáns” magyarázat, hogy felmondta a Merkel vezette jobboldallal a koalíciót. Merkel asszonynak most politikai „szövetségeseket” kell találnia a jövőbeli kormányzáshoz. Persze, új választásokat is ki lehetne írni, de ezt a német gondolkodás ("spórolás") nem enged(het)i meg. Ott, ugyanis olyan drágának tartják egy újbóli választás kiírását, amit a német gazdaság nem tud elviselni, hiszen az hetekre "megbénítaná" a gazdasági életet. Különben is ennek elkerülésére van a „koalíció” kitalálva. A szélsőjobbos AfD-vel való kormányzási „összefogás” (koalíció) elképzelhetetlen a Merkel vezetette Németországban. Különben is ott van néhány 10 % körüli, kormányzásra alkalmas parlamenti párt, pl. a Zöldek és a Szabaddemokraták (FDP). A szabaddemokraták amolyan „jolly joker”-ek, hiszen már kormányoztak a baloldallal (SPD) éppúgy, mint a jobboldallal (CDU/CSU). Merkel és hívei két formációval nem hajlandók koalícióra lépni: az NDK utódpártjának tartott Baloldal (Linke) és az migránsellenes AfD-vel.

Ennek ellenére, a német tv-ben, vitaműsorokban rendszeresen szerepel(t) az AfD, melynek nyilatkozói jól mutatják és képviselik azt a réteget, amely a múltban sohasem jutottak szóhoz, mert nem érdekelte őket a (napi) politika, a választásokon sem szoktak részt venni. Most azonban "migráns" kérdésben hallatják szavukat.

Ergo, ezeknek az embereknek a véleményét, elképzeléseit meg kell hallgatni! Mihez tartás végett. Merkel is belátta, hogy a testvérpárttal (CSU) meg kell egyeznie. A bajor miniszterelnök (Seehofer) maximum évi 200.000 főben kívánta meghatározni a bevándorlók létszámát. Tehát, nem a menekültek, ill. a menekült státusz kérők számát! Mintha erről a "nüánsznyi" különbségről a magyar média nem akarna tudomást venni.

Ezzel szemben Magyarországon más a helyzet. Az 1989 utáni egész hazai politika másként alakult, mint az (újra)egyesült Németországban. A pártállam megszűnése után nagy reményekkel indultak a demokratikus alakulatok: a baloldalon a piacgazdaságot hirdető (szovjetrendszer ellenes) SZDSZ, a jobboldalon pedig a nép-nemzeti (Horthy-időkre emlékeztető Antall József vezette) MDF. A kormányalakító első párt (MDF) soraiban még a ciklus vége előtt (1993) a bomlás jelei mutatkoztak. Kilépett a „radikális”-nak titulált Csurka István, akire jobban illett az antiszemita jelző, mint a „radikális”. Pártja, a MIÉP, lassan Mórickára emlékeztetett, hiszen a pártnak szinte mindenről a „zsidó” jutott az eszébe. Először 1998-ban kerültek be a parlamentbe. Tehát, az antiszemiták nyolc évvel a rendszerváltás után már a demokratikus magyar politikai rendszer elfogadott részesei lettek. Németországban 1945 óta egyetlenegyszer sem került a parlamentbe sem (neo)náci, sem antiszemita párt. A mostani választáson bekerült AfD-t a német média „migránsellenes” (anti-migráns) jelzővel illeti, nem pedig (neo)nácinak.

A magyar politikai életben nincs ilyen „finom” megkülönböztetés, mint a németben. Sőt, napjainkra már hasonló (migránsellenes) elveket vall az ország vezető pártja, a Fidesz, is. Egyes (külföldi) vélemények szerint mintha a Fidesz jobbról előzné a Jobbikot. Ezért is érdemes meghívni Vonát ilyen beszélgetésekre: hadd tudjuk meg, hogyan képzeli el a „radikális jobboldal” a demokratikus magyar jövőt? Milyen államformát képzel el Vona? Ha választást nyernének, mi lenne az első (és legfontosabb) intézkedésük? Hogyan képzelik az ország berendezkedését? Hadsereg, rendőrség, igazságszolgáltatás (ügyészség, bíróság) működését, irányítását? Hogyan képzelik el a korrupció elleni küzdelmet? (Zárójelben: hatalomra jutása előtt a Fidesz is nyilatkozott már olyat, hogy „levágják” az elkövetők kezét. Aztán…….)

Szerintem, sok mindent megtudhatnánk erről a formációról, ha felkészült kérdezők lennének. Ne feledjük! A választók kb. 20 százaléka szimpatizál ezzel a párttal. Nem lehet lebecsülni létezését. A merkeli Németország is tudomásul vette, hogy vannak „elégedetlenkedők”, akiknek táborát nem szabad lebecsülni, ill. figyelmen kívül hagyni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy valaha is koalíciós partnernek fogják tekinteni. Ellenkezőleg, az a cél, hogy az AfD szavazóit átcsábítsák a CDU/CSU táborába.


Vendég poszt. Forrás: pocakosgondok.blogspot.hu

 

A Jobbik most a jobboldal vagy a szélsőjobb?

Van egy magyarországi szervezet, amelynek ritkán hallani a hangját. A neve: Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ). Most közgyűlést tartottak. Ezen a jövő évi választások tétjéről fogadtak el határozatot. Ebben elmondták azt, ami várható volt egy ilyen múlttal rendelkező szövetségtől. Elmondták, az Orbán-kormány lebontotta a jogállamot, az alkotmányt pillanatnyi érdekei szerint módosítgatta, jelentősen korlátozta a sajtószabadságot, nyomasztó kormányzati médiatúlsúlyt hozott létre. Megteremtette az állami korrupció kereteit, létrehozta a kormányt támogató újgazdag réteget, miközben a társadalom többsége fokozatosan kirekesztődött a közszolgáltatásokból. Az adófizetők befizetéseit, az Európai Uniótól kapott fejlesztési pénzeket sajátjának tekinti, és tetszése szerint használja föl.

Megfogalmazták kívánságot, hogy a demokratikus ellenzék pártjai tegyék félre önös érdekeiket! Alig fél évvel a választások előtt itt az ideje, hogy a társadalom tagjai – bal- és jobboldaliak, liberálisok, zöldek, konzervatívok, demokraták, hívők és nem hívők – ezen értékek mentén összefogjanak!

Érdekessége a felhívásnak, hogy kiemelik: antifasisztának lenni nem jobb- vagy baloldaliság kérdése, hanem a humanizmus képviselete. És érdekes az a megfogalmazás, hogy a választási győzelem érdekében a társadalom tagjai – bal- és jobboldaliak, liberálisok, zöldek, konzervatívok, demokraták, hívők és nem hívők közös értékek mentén fogjanak össze. Amikor pedig „szélsőjobboldali pártokat” emlegeti a nyilatkozat, akkor a jelenlegi kormánypártokról beszél. „Ne hagyjuk, hogy a szélsőjobboldali pártok megosztó politikájukkal 2018 után kisajátítsák a hatalmat” - mondja a közlemény, és ez egyértelmű.

A kérdés csupán belefér-e a MEASZ szerint a demokratikus jövőért való összefogásba a Jobbik? A párt már nem szélsőjobb, hanem egyszerűen csak jobb?

K. A.

 

Arany János metróállomás

ACZÉL GÁBOR

Adna egy kis helyet?

Szívesen – nézek fel, de látván az engem megszólító szatyros hölgy terjedelmét, inkább átadom a helyemet: – Tessék leülni!

Ó nem. Maradjon csak. Elférünk.

És tényleg. Egymás mellett ülve várjuk a metrót.

Azért kell többet várni – fészkelődik a szatyrával –, mert ritkították a járatokat.

Sokszor várt már itt?

Minden nap.

Látta már a táblát, itt, a fejünk fölött?

Melyiket?

A testes asszony próbál megfordulva felnézni. Alig sikerül.

Nem. Nem láttam.

Sajnálhatja. Az van rajta: “Lelkemre/ többre/ nem/ vágyom/ lenne/ bár/ egy/ padom/ lenn/ az/ Arany János/ nevét/ viselő/ metróállomáson”. Ez egy vers. Kányádi Sándor írta.

Az szépeket szokott írni.

Igen. És most itt a pad.

Milyen pad?

 

A varjú, amelynek saját Facebook oldala van

Ma éppen 93 237 ember kedveli és 97 483 követi. Négyezren ki nem állják. Persze, hiszen közszereplő.

Nem mindig volt ez így, ha egy évvel ezelőtt készült volna egy felmérés, akkor Canucknak, a varjúnak inkább ellenségei voltak. Ő az a varjú a kanadai Vancouverben, amely egymaga felidézte Alfred Hitchcocknak filmjét, a Madarakat. Fészekből kiesett fiókaként kezdte. Egy családi házban nőtt fel. Itt etették, itt játszottak vele a gyerekek. Emiatt nem félt az emberektől.

Sokáig a kanadai sajtó sztárja volt. Ha valami cuki „állatosat” akartak írni, akkor csak közzétették a mit csinált a héten. Sok mindent. Hitelkártyát, melltartót, napszemüveget lopott, berepült a hamburgerezőbe és elcsórt egy szendvicset, beszállt autók nyitott ablakán és letelepedett az anyós ülésen. Egy ízben rendőrségi ügye is volt. Egyszer elvitt egy kést, amelyet a rendőrség egy benzinkút elleni rablási kísérletkor bizonyítékként lefoglalt.

Helyzete akkor kezdett veszélyessé válni, amikor rákapott arra, hogy postások fülét csipkedje. Ki tudja, hogy kutyák és varjak számára a postás miért más, mint a többi ember. A kanadai posta nem volt hajlandó levelet vinni arra a környékre, ahol madarunk randalírozott. S ez könnyen a varjú életébe kerülhetett volna.

De akadt egy ember, Shawn Bergman, aki védelmébe vette. Nevet adott neki, azóta Canucknak hívják. Csinált egy oldalt a Facebookon, ahol beszámolt arról, hogy aznap mi történt. És lassanként minden megváltozott. Egyre nőtt a rajongók száma. Volt, aki azért utazott Vancouverbe, hogy Canuckot megetesse. Begman és Canuck külön lakik, a madár esténként elrepül a fészkébe. De napközben sokat vannak együtt. Az utóbbi napokban ez történt:

„Elérkezett az évnek az az ideje, amikor Canuck korán megy lefeküdni. Ma alig láttam őt. Éppencsak beköszönt, hogy szia, és már repült is aludni. Boldog vagyok, hogy reggelente és hétvégén látom őt.”

„Javítgattam kis teherautóm tetejét, amikor napnyugta előtt meglátogatott, és fényes tárgyakat nézegetett. Adtam neki egy tíz centest. Elvette és boldogan elvitte valahova eldugni”.

Szóval Canuck most már igazi varjúként viselkedik. Nem jelent fenyegetést a városlakókra, a postásokra. Visszavedlett madárrá.

Semmit sem tud arról, hogy közel százezer ember rajong érte.

 

Itt a webcím: https://www.facebook.com/thecrowandI

Címkék: Vancouver, Varjú

Depardieu halált szív magába

 

(New York-i tudósítás)

Azt írják, a halált szívom magamba – mutatta fel Gitane cigarettájának dobozát Gerard Depardieu a New York-i Mark Hotel kertjében, ahol a sajtóval találkozott. A Gitane-on a megszokott figyelmeztetés, amelyet a népszerű francia színész láthatóan elhanyagolt, mert beszéd közben vidáman pöfékelt. - Egyébként, tette hozzá, a fingás is szennyezi a levegőt.
Most jelent meg Amerikában könyve az „Ártatlan”, ezért is érkezett New Yorkba. Közölte, hogy az önéletrajzot ő maga írta, mert ő tud írni, sőt helyesen írni, nem úgy, mint a jelenlegi amerikai elnök. Trump egyébként is egy karikatúra-figura, akárcsak az a kis észak-koreai hapsi, az a Kim, vagy hogy hívják. Trump a Kim Kettő. De vigyázni kell ezekkel a karikatúra alakokkal, kezdetben Hitleren is röhögtek.
A könyvről magáról alig beszélt. Tizenhét évvel korábbi szívműtétjét említette, meg azt, hogy akkoriban egy nap 14 üveg bort is képes volt meginni. Nem sokat lazított, mégis megérte a 68. évét. Ezt nem hitték róla, amikor 50 volt. A sajtó képviselőitől azzal búcsúzott, nézzenek utána, hogy a Pentagon a 80-as években majmokon vírusokkal kísérletezett Nyugat-Afrikában. Ezekről az állatokról terjedt aztán át az AIDS az emberekre. Ő ezt tudja, de bizonyítékai nincsenek. Az oknyomozó újságírás feladata az oknyomozás - tette hozzá a híres színész.

Címkék: AIDS, Pentagon, Depardieu